P. Howard : A tizennégy karátos autó (részlet)

Gorcsev Iván, a Rangoon teherjáró matróza még huszonegy éves sem volt, midőn
elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e
poétikusan ifjú korban megszerezni péIdátlan nagyszerű teljesitmény, még akkor
is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Goresev Iván a
fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus
professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholm- ban, néhány nappal előbb, a
svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a
lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a
Nobel-díjat.
A Nobel-díjjal kitüntetett Bertinus tanár Göteborgban szállt hajóra, táskájában
a Nobel-díj- jal, és mielőtt a gőzős elindult, megjelent a fedélzeten a Svéd
Franklin Egyesület, hogy átnyújtsa neki az atomrombolás sikeres kutatóinak
kijáró nagy aranyérmet. Ezután a hajó elindult, és a nagytekintélyű professzor
alig várta már, hogy Bordeaux-ba érjen, ahol néhány hold szőlője volt, mint
általában az idősebb francia államhivatalnokoknak, az ítéletvégrehajtó
segédjétől kezdve a múzeum igazgatójáig.
Soúthamptonnál a hajóra szállt Gorcsev Iván, hogy előtte is teljesen ismeretlen
okból átkeljen a csatornán. Az igaz, hogy elbocsátották a Rangoon teherhajóról,
mert egy négyágú csáklyával megverte a kormányost, de hogy miért kel át a
csatornán valaki, ha megverte a kormányost, és elbocsátják egy teherhajóról, ez
teljességgel érthetetlen, mint annyi más cseIekedete különös regényhősünknek.
Homályos az is, hogy mi módon ismerkedett meg ez a félig még siheder,
komolytalan fiatalember a világhírű tudóssal, és főként tisztázásra szorulna,
hogy mi módon vette rá a hajlott korú, zárkózott tanárt arra, hogy vele, bár
igen kis alapon, de mégis a makao nevű, tiltott szerencsejátékot játssza.
E részleteket talán sohasem fogják tisztázni. Állítólag úgy kezdődött az egész,
hogy a tanár tengecibetegséget kapott a fedélzeten, és Gorcsev felajánlott egy
kellemes ízű, maga keverte citromos, konyakos, szódabikarbónás italt, amitől a
tanár jobban lett, és megkérdezte a fiút, kicsoda és honnan jön?
- Gorcsev Iván vagyok, foglalkozásomra nézve huszonegy éves, a Naszja
Gorjodin-beli báró Gorcsev cári kamarás testvéröccsének fia. Atyám kapitány
volt a gárdában, és nagybá- tyám a Jusztveszti Versztkov koi'mányzóság katonai
parancsnokaként védte Ogyesszát a fellázadt hadiflotta ellen.
Mindebből egy szó sem volt igaz. De egészen fiatal lánykák és öreg tudósok
hiszékenysége állítólag korlátlan. A tanár feltette csíptetőjét.
- Szóval ön emigráris?
- Bizony, tanárovics bátyuska - felelte sóhajtva. - Atyám jókedvében tízezer
rubelt ajándékozott a cári balettnek... Meg aranycímeres trojka röpítette a
Carszkoje Szelóba... Hej, kontuszovka! Hej, Volga, ha én még egyszer ott
lehetnék...
- De hiszen ön nem emlékezhet'Oroszországra, ha huszonegy éves.
- Annál kínosabb, bátyuska professzovszka, mert én egyszer se láttam ezt a
csodálatos havas földet, amely olyan felejthetetlenül él emlékezetemben... -
Hová készül most, Gorcsev úr?
- Politikai ügyben járok, matróznak álcázva.
Ha megfigyeltük eddig hősünket, egy különös tulajdonságát ismerhettük fel:
sohasem mondott igazat, de nem is hazudott. Csak éppen habozás nélkül kimondott
mindent, ami eszébe jutott, és ez sok, elképesztő bonyodalomba sodorta
életében. Egyik szavától a másikig, egyik tettétől a következőkig ritkán
vezetett valamiféle okszerűség.
- Sajnos kevés pénzzel, mert egy gazember kiforgatott mindenemből. - Hogyan
lehetséges ez?
- Gyanútlan voltam és ostoba. Az ember megismerkedik mindenféle kétes
alakokkal, anélkül, hogy a következményekre gondolna. Így történt, hogy
Londonban egy csirkefogó megtanított makaózni, és elnyerte a pénzem.
- Ne haragudjon de ez csakugyan nem valami okos cselekedet. Miféle játék ez a
makaó? Gorcsev ismét sóhajtott. És egy csomó kártyát húzott elő a zsebéből.
- Hát, kérem... A lapok összértékének tizes számait levonjuk, miáltal minden
esetben kilenc az elérhető maximum...
A tanár kipróbálta a szerencséjét, öt centime-os alapon, és nyert tíz frankot.
Később, amikor már kétezret veszített, felemelték az alapot. Azután még
többször is emelték, és Bordeaux-ig Gorcsev Iván elnyerie az utolsó fillérig a
tanártól a Nobel-díj teljes összegét, és lehetséges, hogy ha a tanár
történetesen Nizzáig utazik a hajón, úgy ez a törekvő ifjú a Svéd Franklin
Egyesület nagy aranyérmét is elnyeri, amelyet az atomrombolás terén végzett
sikeres kutatásokért kap néhány kiválasztott elismerésül.
Huszonegy éves korban ez példátlan teljesítmény lett volna hősünktől, de sajnos
a professzor Bordeaux-ban kiszállt a Svéd Franklin Egyesület nagy aranyérmével
és néhány szomorú meditációval a francia főiskolák felületes pedagógiai
rendszerét illetőleg, amely a makao nevű tiltott szerencsejáték oktatását
úgyszólván teljesen mellőzi a tantervből. Gorcsev meghatottan állt a hajó
korlátjánál, és sokáig integetett utána egy kendővel.