Müller Péter: Szeretetkönyv

"A Megismerés és a Szeretet: egy.

Akit valóban szeretek - ismerem is.

És fordítva: csak akkor ismerhetem valóban, ha szeretem.

Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom, mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait.

Ha a szíved gyorsan ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni.

És ha valamitől félsz, és is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten.

De mindez csak akkor történhet meg, ha beléd bújok.

Kívülről senki sem ismerhető meg.

Csakis belülről.

Belülre pedig csak úgy jutok el, ha kinyílsz és befogadsz, s ha lényemet szélesre tárom, mint egy bő köpenyt s átölellek magammal.

Ha valóban szeretlek, tudom, ki vagy.

És, csak ha tudom, ki vagy, szerethetlek igazán.

Ha átéljük egymást."