Köszönöm, hogy nem mersz hinni nekem. Köszönöm, hogy nem a szívedre hallgatsz, hanem a hülye filózásra. Köszönöm, azt hogy legalább egy napra jól érezhettem magam, amíg bújtál és hagytad, hogy ölehesselek. Mástól ez nem esett jól... Másnál nem érzem jónak, hogy érinthetem. Nem esik jól, hogy csókolom a homlokát... Nem érzek semmit... Veled viszont földöntúli gyönyör a világ. Szép, gyönyörű és okos vagy. Ezen a planétán megismételhetetlen. Egyetlen...
Szeretlek... Ennyi...
csütörtök, április 05, 2007
Éjszakai gondolatok...
Feliratkozás:
Comment Feed (RSS)
|