DON PEDRO
Jó signor Leonato, így fogadod a gondot? Mindenki a világon kerülni igyekszik a költséget, te pedig elébe jössz!
LEONATO
Tefenséged képében nem a gond látogat el házunkba. Mert mikor a gond távozik, öröm marad a nyomában. De ha majd tefenséged válik meg tőlünk, bánat köszönt be, és az öröm vonul el.
DON PEDRO
Túlontúl készségesen veszi magára terhét tekegyelmed. - Leányod, ha nem tévedek?
LEONATO
Anyja kitartóan mondogatta, hogy az.
BENEDETTO
Kételkedtél benne, uram, hogy rákérdeztél?
LEONATO
Nem, signor Benedetto - mert tekegyelmed akkoriban még gyermek volt.
DON PEDRO
Ezt megkaptad, Benedetto. Ebből sejthetjük, mire vitted embernyi ember korodban. Meg kell adni: apja lánya a kisasszony! Örülj neki, kisasszonyom: derék apára ütöttél!
BENEDETTO
Ha signor Leonato az apja, akkor - akárhogy üt is rá - nem cserélne vele fejet egész Messináért sem!
BEATRICE
Csodálom, hogy még most is jár a szád, signor Benedetto, mikor senki sem figyel rád.
BENEDETTO
Ni csak, a megtestesült utálat - szoknyában! Hát kegyed még él?
BEATRICE
Elhunyhat-e az utálat, mikor olyan tápot kap, mint signor Benedetto? Hisz maga az imádat is utálatba fordul át uraságod bűvkörében!
BENEDETTO
Úgy látszik, az imádat köpönyegforgató. De annyi bizonyos, hogy - kegyedet kivéve - minden hölgy szeret. Kívánnám, bár volna a mellemben kő szív helyett hő szív - mert, szavamra, engem egy se érdekel.
BEATRICE
Jó szerencse ez a nőkre, mert különben folyton nyaggatná őket egy veszett nőbolond. Hála Istennek - és hideg véremnek -, ebben történetesen megegyezünk. Ha varjút ugat meg a kutyám, azt is szívesebben hallgatom, mint azt, ha férfi szerelmet vall.
BENEDETTO
Isten tartsa meg kegyedet ebben a hajlandóságában, mert így legalább egyik-másik úrfi megmenekül az összekarmolt orca végzetétől.
BEATRICE
A karmolás se csúfíthatná már tovább orcájukat, feltéve, hogy uraságodhoz hasonlítanak.
BENEDETTO
Kiválóan taníthatnád nyelvelni a papagájt.
BEATRICE
Többet ér egy madár az én nyelvemmel, mint egy barom a tiéddel.
BENEDETTO
Bár a paripám volna olyan szilaj és oly kitartó, mint a nyelved! No, Isten hírivel - én végeztem.
BEATRICE
Farol a paripád - mindig ez a vége. Ismerlek én régről!
vasárnap, február 24, 2008
W. Shakespeare: Sok hűhót semmiért /részlet -perlekedés/
Feliratkozás:
Comment Feed (RSS)
|