"A három gyertyatartó, a fényesség, a szűk nyakú üvegek, szépen metszettek, akár a gyémántok, a szalvéták titokzatos hímzett betűikkel, a fehér levesestálból felszálló gőz, az aranyszegélyű tányérok, az ezüsttálban nagy leveleken pompázó csillogó gyümölcsök. Ezek a dolgok, meg Jun arca. Beköltöztek a szemébe ezek a képek, mint a tökéletes és feltétlen boldogság pillanatfelvételei. Most már örökre vele maradnak. Mert így van, ha kibabrál veled az élet. Akkor kapja el a grabancod, amikor lelked még alszik, és beléd plántál egy képet, vagy illatot, vagy hangot, amit aztán nem tudsz kiverni a fejedből. És ez itt a boldogság volt. Akkor jössz rá, amikor már késő. És akkor örökre száműzött vagy: több ezer kilóméterre attól a képtől, attól a hangtól, attól az ilattól. Messzire sodort az élet."
|