szombat, szeptember 22, 2007

Bohumil Hrabal: Túlságosan zajos magány /részlet/


„… Jézus csak kapaszkodik és kapaszkodik a dombra, miközben Lao-ce már a csúcson áll, és láttam a felhevült fiatal férfit, aki meg akarta változtatni a világot, míg az öregúr rezignáltan nézelődött, és a kezdethez való visszatéréssel bélelte a maga örökkévalóságát.”