Karinthy Frigyes - A Költő

_Rólam_ keresztelték el a világot,
_Nekem_ zenélnek a Hét Csillagok,
_Velem_ harcol az ördög, isten ellen
_Hozzám_ sietnek a szép kisdedek.

_Bennem_ feszül a kéj, fehéren izzó,
_Belõlem_ buggyan aztán langyosan,
_Rajtam_ cikázik át az úr haragja,
Teherben _tõlem_ duzzadnak a fák.

_Engem_ idéz, ki sóhajt itt e földön,
_Felém_ rohan a parttalan dagály,
_Miattam_ ránt kardot a büszke Bosszú
_Mögöttem_ bûzlõ véres bûnökért.

_Elõttem_ köd, _helyettem_ senki, semmi,
_Köröttem_ fény, _utánam_ néma csönd -
És mégis minden _nélkülem_ lesz és volt
És semmi nem történik _általam_.