Két gróf állt a latyakos Várfok utcában, két nappal Buda eleste elõtt.
- Te mit hoztál, Endre bátyám? - kérdezte a lengyelbundás, bilgericsizmás,
zergekörmös kalapos.
- Teddy fiam cserkészkését - válaszolta a pézsmabundás, perzsagalléros,
Eden-kalapos. - Hát te, Károly öcsém?
- Én a vadászkésemet - húzta ki Károly gróf a finn kést.
Körbejárták a lódögöt. Messzirõl három rövid géppuskasorozat hallatszott, öt
meg öt és megint öt lövés. Megállapodtak a tetem fejénél.
- Kevert gidrány - jegyezte meg a pézsmabundás, közismert
versenyistálló-tulajdonos.
- Kese - mutatott a ló fehér kamásnijára a lengyelbundás, jeles úrlovas.
- Szép, izmos tûzérhámos - mondta a pézsmabundás.
- De azért hamar megfõ - állapította meg elégedetten a lengyelbundás.
- Hát, remélem - mondta a pézsmabundás.
- Egészen biztos, Endre bátyám. Ez a gidrány maximum ötéves.
- Honnan lehet azt tudni, Károly öcsém?
A lengyelbundás kése hegyével végigzongorázott a vigyorgó lófej fogsorán. A
dolog úgy áll, hogy amelyik lónak már egy csikófoga sincs, az okvetlenül
idõsebb négy és fél évesnél. Másfelõl azonban, ha minden fogán megvan a kupa,
akkor hat évnél fiatalabb - magyarázta Endre grófnak Károly gróf. És sóhajtva
tette hozzá:
- A bélszínhez kéne hozzáférni, Endre bátyám.
- Én is azt szeretném, Károly öcsém.
- Kívül jó ressen.
- Belül véresen.
- Isten tudja - sóhajtott a lengyelbundás, miközben újra körbejárták a
dögöt -, merre lehet az a vesepecsenye.
A harmadik házba bevágott egy akna, s utána sokáig potyogott lefelé a malter-
s üvegtörmelék. Rá se hederítettek, csak mentek körbe-körbe, míg a pézsmabundás
meg nem állt, és a ló marjába bele nem bökte a cserkészkés hegyét.
- Itt - mondta határozottan.
Ha a marjába vágnak bele - magyarázta -, akkor a rostélyos alatt, néhány
ujjnyival a hátszín fölött okvetlenül megtalálják a vesepecsenyét.
- Honnan méltóztatod ezt tudni, Endre bátyám? - kérdezte a lengyelbundás
elismeréssel.
- Franciaországi erdõségeimben többször trancsíroztam szarvasokat -
válaszolta könnyedén a pézsmabundás.
- Hát akkor lássunk hozzá, Endre bátyám.
- Parancsolj, Károly öcsém.
- Te értesz hozzá, kedves bátyám.
- Te vagy a frissebb, kérlek.
- Viszont te vagy az idõsebb.
Még egy kicsit noszogatták egymást, aztán megállapodtak, hogy Károly gróf a
hátszín felõl kezdi a munkát, Endre gróf pedig a lágyék irányából. Megfenték a
késeiket, egyiket a másikon.
- Hát rajta, Endre bátyám - mondta Károly gróf jókedvûen.
- En avant, Károly öcsém - szólt Endre gróf lelkesen.
Ezzel nekiestek a húsnak.
Endre gróf ötven-, Károly gróf negyven éves volt. Mindkettõjük életében ez
volt az elsõ hasznos munkamozdulat, s méghozzá - a sors különös kegyelmébõl -
olyan mozdulat, melyhez jól értettek... Nagy idõk voltak eljövendõk.
(1948)
|