Vergődtem, mint egy kismadár. Nem tudtam mi az oka, de akárhányszor pihenni akart a szervezet, az elme mozogni kezdett. Újra halottam, a kis robbanásokat a hátam mögött. Hogy nyugtassam magam azt próbáltam átélni, hogy Kathmanduban vagyok. Egy kis remeteház rejtekén. Ott a kövek kezdtek el zúgni felém... Egy idő után feladtam a harcot és ideültem írni. Lett belőle egy novella és ez a bejegyzés. Na, megyek olvasok... K. V.-nek egészen hasonló a világképe.
"Hehe."
|