Somlyó György: MELLÉKDAL EGY SZERELMESVERSHEZ

a Vers
nem vallomás
csak alkotás
mindenkinek szól
és senkinek sem
teneked is és teneked sem
üzenet sem
és rejtelem sem
nem csábitás
nem ámitás
nem rábeszélés
nem kibeszélés
nem akar semmit
csak ezt a semmit
nem kell komolyan venned
s nem lehet félretenned
nem szabad zokon venned
s nem kéri rokonszenved
nem lehet szaván fognod
s nem lehet megtagadnod
nem is kell rá felelned
csak nem lehet feledned
virág
mit bárki leszakít
de amiből kinyílt
a vágy
a mag
azért te vagy

Szabó Lőrinc: Pillanat

"Mint kagylóból bontottalak ki, mint
héjból: s nemcsak ruháidból: amint
felnéztél rám, a végső pillanat
előtt, mikor megláttad sorsodat,
de még tiltakoztál, igen: amint
felnéztél, akkor már, s lélek szerint,
te vetkőztél tovább: hívó szemed
úgy menekűlt, oly kétségbeesett
álmot tükrözött s oly belső csatát,
hogy a szívem elszorúlt. De a vágy
győzött lassan: fájdalmas bizalom
mosolya remegett át ajkadon
s a győzelmes, halálos gyönyöré,
karod emelted a nyakam köré:
be szép voltál! Azt a tekintetet,
mellyel vállaltad titkod-szégyened,
s mely jövőd és szíved bontotta ki,
sose tudtam többé felejteni. "

Alessandro Baricco: Harag-várak

"A három gyertyatartó, a fényesség, a szűk nyakú üvegek, szépen metszettek, akár a gyémántok, a szalvéták titokzatos hímzett betűikkel, a fehér levesestálból felszálló gőz, az aranyszegélyű tányérok, az ezüsttálban nagy leveleken pompázó csillogó gyümölcsök. Ezek a dolgok, meg Jun arca. Beköltöztek a szemébe ezek a képek, mint a tökéletes és feltétlen boldogság pillanatfelvételei. Most már örökre vele maradnak. Mert így van, ha kibabrál veled az élet. Akkor kapja el a grabancod, amikor lelked még alszik, és beléd plántál egy képet, vagy illatot, vagy hangot, amit aztán nem tudsz kiverni a fejedből. És ez itt a boldogság volt. Akkor jössz rá, amikor már késő. És akkor örökre száműzött vagy: több ezer kilóméterre attól a képtől, attól a hangtól, attól az ilattól. Messzire sodort az élet."

Decemberi hónap...

Most kicsit tétova vagyok. Eljött az évnek megint az a szakasza, amelytől ódszkodik az ember. Ünnepek sora, családi pofavizitek(ez utóbbi idén nálunk elmarad... hála egy öröklési mizériának).

No, de ez a post csak az oldalt indított új szavazásra kívánja felhívni figyelmetek. Jó olvasást! Majd hozok lassan verseket.

Szilágyi Domokos

(Annának, nátha ellen)

Szivárványló bánat
földre költözött.
Tarló őszre szállnak
birkanyáj ködök.

Dér dereng, halálos,
dermedt förgeteg
lengi át a várost,
érett földeket.

Már a tél villámlik
láthatatlanul.
Szótlan a világ, míg
tavaszul tanul.

Chaplin filmekben csavarog

Oly korban élek én...

Charles Bukowski: találkoztam egy emberrel az utcán


Vár Uccá-ban jelent meg


így szólt, két éve tartod bennem
a lelket, öröm veled találkozni.
köszönöm, feleltem, de ki
tartja bennem a lelket?


a múltban sokszor feltettem ezt a kérdést és
a válasz mindig egy kedves
mosoly.


pedig ez egy jó kérdés.


nem gondolják, hogy hetente többször is
öngyilkosságon jár az
eszem.


olvasták néhány könyvemet
és ez elég
nekik.


de ezeket én csak leírom
elolvasni már nem tudom.


Petri György: A MIZANTRÓP ÉNEKEIBŐL


Sem azzal nem lehetünk,
akivel szeretnénk (mivel
folyton alszik), viszontag el kell
viselni a hírnév átkát:
volt osztálytársak, vidéki értelmiségiek –
"Talán emlékszik, Petri úr…" Cegléden
vagy Kalocsán? A faszom tudja.
Olvassanak, ha akarnak, hogyha nem,
úgy is jó, csak hagyjanak végre már békén!

Szép és teljesen áthat - ezt érzem

Magyar:


Angol:

A kutya vacsorája

Cseberből vederbe

- Álmomban álom vár, ott minden táncol már
Egy ringató emlék éppen arra jár
Emlékem álombár, mindenki másra vár
Csak nézem azt, hogy mellém a lélek hálni jár...

- Ha egyszer ez nem lesz, hát vigyorgunk más táncán
Ülünk majd agyaink kimeszelt tornácán
Arra jár egy gondolat, csak nézzük mint egy idegent
majd lemászunk a pincébe, tán nem zavar idelenn
dobunk egy gyűszűvel - poharak kövessék
lelkünket is kádároknak urnájába vessék
Frissült vérünk fest majd koponyánk falára
szép színes képet mely hasonlít a mára

-A józan ész hazatér
cipeli őt múltunk
tán akkor végre már beugrik, hogy:
szarni indultunk!

És ez így tovább, és ez megy tovább, és csak megy tovább...

- Álmomban álom vár, ott ahol minden táncol már
Egy ringató emlék éppen arra jár
Emlékem álombár, mindenki alvajár
Csak nézem azt, hogy mellém a lélek hálni jár

- Ha egyszer ez nem lesz, hát vigyorgunk más táncán
Ülünk majd agyaink kimeszelt tornácán
Arra jár egy gondolat, csak nézzük mint egy idegent
majd átmászunk a kiskertbe, tán nem zavar, ha idebenn
nyesünk egy levéllel - virágok kövessék
lelkünket is hippik kosarába vessék
Frissült vérünk vetít majd koponyánk falára
sok színes filmet, mik hajaznak a mára!

-A józan ész - hazatér
cipeli őt múltunk
tán akkor végre már beugrik, hogy:
szarni indultunk!

És ez így tovább, és ez megy tovább, és ezt láttam már...

Hé! Mama, végre tedd oda a káposztát!

Pincéből kiskertbe - kiskertből pincébe - Cseberből vederbe! - pincéből kiskertbe - kiskertből pincébe - Cseberből vederbe!

Utcazene 2.

Utcazene

Heltai Jenő - Levél

... Ha el akarna néha jönni hozzám
kicsi szobámat szépen rendbehoznám
ha nem is hozhatnám le az eget
de beszereznék néhány szőnyeget.


A pamlagon, hol álmodozni szoktam
a sok lyukat megfoldanám titokban
rozoga, tintás asztalomon itt
elhinteném kedves virágait.


Parancsait komorna-módra lesve
főznék teát, mikor leszáll az este
s amire nem volt példa soha még:
szenet hozatnék és befűtenék.


Az óra járna és a lámpa égne
s azt mondanám, ha menni készül: még ne!
Suttogva kelne ajkamról a szó,
hogy élni édes és szeretni jó.

Paul Verlaine: ŐSZI CHANSON

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

fordította: Tóth Árpád

József Attila: Karóval jöttél...

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

1937. október