Don Quijote - Gregor József

Somlyó György: MELLÉKDAL EGY SZERELMESVERSHEZ

a Vers
nem vallomás
csak alkotás
mindenkinek szól
és senkinek sem
teneked is és teneked sem
üzenet sem
és rejtelem sem
nem csábitás
nem ámitás
nem rábeszélés
nem kibeszélés
nem akar semmit
csak ezt a semmit
nem kell komolyan venned
s nem lehet félretenned
nem szabad zokon venned
s nem kéri rokonszenved
nem lehet szaván fognod
s nem lehet megtagadnod
nem is kell rá felelned
csak nem lehet feledned
virág
mit bárki leszakít
de amiből kinyílt
a vágy
a mag
azért te vagy

Szabó Lőrinc: Pillanat

"Mint kagylóból bontottalak ki, mint
héjból: s nemcsak ruháidból: amint
felnéztél rám, a végső pillanat
előtt, mikor megláttad sorsodat,
de még tiltakoztál, igen: amint
felnéztél, akkor már, s lélek szerint,
te vetkőztél tovább: hívó szemed
úgy menekűlt, oly kétségbeesett
álmot tükrözött s oly belső csatát,
hogy a szívem elszorúlt. De a vágy
győzött lassan: fájdalmas bizalom
mosolya remegett át ajkadon
s a győzelmes, halálos gyönyöré,
karod emelted a nyakam köré:
be szép voltál! Azt a tekintetet,
mellyel vállaltad titkod-szégyened,
s mely jövőd és szíved bontotta ki,
sose tudtam többé felejteni. "

Alessandro Baricco: Harag-várak

"A három gyertyatartó, a fényesség, a szűk nyakú üvegek, szépen metszettek, akár a gyémántok, a szalvéták titokzatos hímzett betűikkel, a fehér levesestálból felszálló gőz, az aranyszegélyű tányérok, az ezüsttálban nagy leveleken pompázó csillogó gyümölcsök. Ezek a dolgok, meg Jun arca. Beköltöztek a szemébe ezek a képek, mint a tökéletes és feltétlen boldogság pillanatfelvételei. Most már örökre vele maradnak. Mert így van, ha kibabrál veled az élet. Akkor kapja el a grabancod, amikor lelked még alszik, és beléd plántál egy képet, vagy illatot, vagy hangot, amit aztán nem tudsz kiverni a fejedből. És ez itt a boldogság volt. Akkor jössz rá, amikor már késő. És akkor örökre száműzött vagy: több ezer kilóméterre attól a képtől, attól a hangtól, attól az ilattól. Messzire sodort az élet."

Decemberi hónap...

Most kicsit tétova vagyok. Eljött az évnek megint az a szakasza, amelytől ódszkodik az ember. Ünnepek sora, családi pofavizitek(ez utóbbi idén nálunk elmarad... hála egy öröklési mizériának).

No, de ez a post csak az oldalt indított új szavazásra kívánja felhívni figyelmetek. Jó olvasást! Majd hozok lassan verseket.

Szilágyi Domokos

(Annának, nátha ellen)

Szivárványló bánat
földre költözött.
Tarló őszre szállnak
birkanyáj ködök.

Dér dereng, halálos,
dermedt förgeteg
lengi át a várost,
érett földeket.

Már a tél villámlik
láthatatlanul.
Szótlan a világ, míg
tavaszul tanul.